A rezisztencianemesítés számára a minden bizonnyal a lisztharmat jelenti a legnagyobb kihívást. Noha a patogén gombával szemben napjainkig már 45 rezisztenciagént, vagy ezeken belül jól elkülöníthető allélt azonosítottak világszerte, e gének többsége már régen elveszítette hatékonyságát. A rezisztencia instabilitása főként a lisztharmat rendkívüli változatosságával magyarázható. Ilyen körülmények között megnő a kvantitatív típusú rezisztencia jelentősége. Nem véletlen, hogy az utóbbi években 20 lisztharmat-ellenállósággal összefüggő QTL-t (a kvantitatív tulajdonságot befolyásoló kromoszómarégiót) írtak le, és több nagy nemesítési programban is kiemelkedő súllyal szerepel azon fajták szelekciója, melyeken a kórokozó az átlagosnál jóval kisebb levélfelületet, és azt is csak a tenyészidőszak későbbi szakaszában képes fertőzni.
Búzalisztharmat populáció- és rezisztenciakutatások Martonvásáron







